Németek nyomában a Duna mentén – utak, találkozások, élmények
  • IMG_1694_titel.jpg
  • IMG_1662_titel.jpg

Egyes források szerint „Chombul” vagy ”Chombol” néven 1332-ben említik először írásban, mások szerint 1333-ban. A töröktől felszabadított Bánság Habsburg uralom alá került, az udvari kamara által finanszírozva és szervezve, elkezdte a németek betelepítését. 1766 ban keletkeztek így délnémet telepesekkel a helységek „Hartfeld” és „Landestreu”. Mária Terézia egy utasítása szerint mindkettőt Jimboliána (Zsombolya) kellett nevezni.

1786-ban Zsombolya piacjogot és 1823-ban céh előjogot kapott. A legerősebb gazdasági fellendülés akkor következett be, amikor 1857-ben realizálódott a vasúti összeköttetés Temesvárral. Még ebben az évben kialakult egy új városnegyed: Hansdorf. 1870-ben beindult az első gőzmalom. 1874-ben Stephan Bohn beindította a Bánság első téglagyárát. 1878-ban Rudolf Decker megindította a kettős monarchia első kalapgyárát. Ebben az időben keletkezett a városrész Futok. Az osztrák-magyar kiegyezéssel 1867- től megindult a magyarok tömeges odaköltöztetése. Ennek az lett a következménye, hogy a magyar kormány Zsombolyának (németül Hatzfeld) nevezte át az eddig Hatzfeldnek hívott falut.

A város a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság csapataitól való megszállása után 1918-tól a helységet Zombolj-nak hívták. Ezt a névváltozást a Trianoni Békeszerződés is megerősítette. Egy szituáció, melyben a Román Királyság Belgradot még egyszer tárgyalóasztalhoz kérette, mert a trianoni határok a háromfelé osztott Bánságban egy sor helységet Nagy Románia és Jugoszlávia között kettévágott. Zsombolya a maga túlnyomó többségben (75%) német lakosságával Romániához került. 1924 óta a várost Jimboliának hívják.

A Jimboliává történt átnevezés és a Román Királysághoz való tartozás megindította a románok odaköltözését annyira, hogy a román nemzetiségű lakosság 1956-ra felülkerekedett. 1944-ben a hitleri Németország csapatainak visszavonulásakor közel 1000 Zsombolyai hagyta el a várost nyugat felé. A visszamaradottak közül több százat deportáltak a Szovjetúnióba. 1951-ben a Sztálin-Titó konfliktus kitörésekor zsombolyai németeket is elhurcoltak a Bărăgan sztyeppére. A sztálinista kommunisták szemében „ bizonytalan elemek”, megbízhatatlanok voltak. 1956-ban és 1961-ben bekövetkezett egy erős német elvándorlás, ami az 1990-92-es években tetőzött.

A Zsombolyából származó vagy vele kapcsolatban álló személyiségek közé tartozik a pedagógus, újságíró, szakkönyvszerző és bankár Karl Krashauser (1858, Zsombolya-1938 Budapest), a „Svábok festője” Stefan Jaeger (1877, Tschene-1962 Zsombolya), a költő és újságíró Peter Jung (1887 Zsombolya-1966 Zsombolya), a történész Alexander Krischan (1921 Zsombolya-2008 Wien), az író és politikus Karl von Möller(1873, Wien-1943 Zsombolya) és a költő, újságíró és múzeumalapító Petre Stoica (1931, Neupetsch-2009 Zsombolya).


A Zsombolyai tanácsháza, valamikor a Csekonics család téli kastélya.



LINKEK: Zsombolya védőszentjének, Flóriánnak a tűzoltók védőszentjének szobra. A Bánság egyik legismertebb szobra.

JOBBRA: A hagyományos Zsombolya mindig az ápoltság benyomását kelti. A gyalogutak, kerékpárutak és a járdák kínos tisztántartására rendszerint az ott lakók ügyelnek.



A római katolikus templom Futok városrészben, amit 1928 és 29 között a téglamágnás Michael Bohn családja pénzéből építettek, két korán elhunyt fiúkra Michaelre és Jakobra emlékezve

Események

Museul Stefan Jaeger
305400 Jimbolia, Str. Tudor Vladimirescu 90
Tel.: +40(0) 256 360 764, +40 (0) 744 320 467
Internetcím/-link Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Nyitvatartási idő: Keddtől vasárnapig 9-17 óráig, hétfőn szünnap

Az 1966.ban elhunyt „bánsági svábok festőjének (A németek bevándorlása Magyarországra)Műtermében 1969-ben Nikolaus Berwanger, a bánsági svábok politikai szóvivője, a NeueBanater Zeitung főszerkesztője kezdeményezésére egy Stefan Jaeger emlékhelyet nyitottak. Egy pár év múlva ebből alakult ki a Stefan Jáger múzeum. Stefan Jáger vándorolt a bánsági sváb falvak között, skicceket készített, műtermében olaj és aquarell festményekké dolgozta fel őket, melyeknek eladásából élt. Témái a bánsági svábok idealizált élete, a bánsági pusztaság nyújtotta természet voltak. Előre megadott témájú képeket is festett megbízásra.