Zsibrik Pécstől 50 km-re északkeletre található a térképen. Egy Tolna és Baranya megye közötti, 1695-től 1720- ig húzódó pereskedés után 26 falut Baranya megye javára ítéltek. Így a település a 18. század óta Baranya megyéhez tartozik.

A Zsibrikre vezető, mindig is hírhedten rosszul járható utat csak 1995-ben sikerült aszfaltoztatni. Így érthető talán a falu nevéhez fűződő legenda, miszerint a bevándorlók a kátyúba ragadt kocsik lovait így bíztatták: „schieb zurück!” A falut ma is csak Mőcsény felöl, a Börcsin völgyön keresztül lehet megközelíteni.

Zsibrik 1743-ban a bonyhádi Perczel család birtokába került. Először evangélikus vallású németeket telepítettek a faluba, később érkeztek katolikusok is. Az új lakosok gazdasági gyarapodása „az előbbre jutás”, egy, a 18. századból származó írás szerint nagy nehézségekbe ütközött. A környék földjei csak legeltetésre használták, a jobb jövedelmet biztosító földművelésre és szőlő gazdálkodásra nem voltak alkalmasak.

Az 1830-as években 83 ház állt a faluban, kerek 600 lakóval. A faluban 85 zsidó származású személy is élt. A Perczel család külön adó fejében engedélyezte zsidó családok letelepedését a falvaikban. Ezekben az években a katolikus vallásúak száma 6-ra zsugorodott.

A 19. század közepén a falu lakosai a kedvezőtlen körülmények ellenére is dohánytermeléssel és szőlőgazdálkodással foglalkoztak. Többen kerestek más környéken megélhetést.

A jogfosztások és a II. világháború utáni kitelepítések során a falu lakossága megtizedelődött. A 70-es évek célzatosan romboló, a kis falvakat érintő „településfejlesztési” politikája további elvándorlást provokált, Zsibrik szinte teljesen elnéptelenedett. Időközben mintegy harminc új lakója van a falunak. A református egyház kábítószerfüggő fiatalok gondozásával 1990 óta foglalkozó alapítványa vesz igénybe néhányat a falu házai közül.

A település építészet történeti szempontból jelentős, Zsibriken két ház is megmaradt eredeti favázas szerkezetű formájában. Az egy méter magas kőalapozáson álló egyik épület a Kossuth u. 6. szám alatt található. Feltehetően az első kolonisták emelte épületről van szó. Eredetileg három helységből: lakószoba, konyha és kamra állt. A favázas szerkezet a hátsó, az udvarra néző oldalon is fennmaradt.

A második épület szintén a falu közepén a református templom közelében, a Petőfi u. 28. alatt található. A ház szintén kő alapzaton áll. Különösen szembe tűnik az oromzat gazdag rácsozata. A házhoz konyhán és szobán kívül egy nyílt tűzhelyű nyári konyha is tartozik. A telepes ház hosszú ideig lakatlan volt, az 1998-ban történt renoválás után a faluközösség használja az épületet.