A 27 000 lakosú város Budapest nyugati határán fekszik. A 17. század végére, a „török idők” pusztításai következtében szinte teljesen elnéptelenedett helységbe a Zichy család német bevándorlókat telepített. Az új lakosok számára jólétet biztosító szőlőgazdálkodásnak a 19. század végén pusztító filoxéra járvány vetett véget. A német telepesek 1738-ban kezdték meg a Nepomuki Szent János védőszentnek ajánlott római katolikus templom építését. A közösség legnagyobb egyházi ünnepe Úrnapja volt. Az ünnepi körmenet két kilométer hosszú útvonalát a hívők színes virágszőnyeggel borították.

Az I. világháború után világhírűvé vált a helyi őszibarack termelés. A gyümölcsöt a termelők közúti vasúton vagy lovas kocsin szállították a közeli fővárosba. Igényes piacra talált az áru Bécsben is, sőt Berlin és London kereskedői is vevők voltak a kitűnő minőségű árura. A német ajkú lakosság kitelepítése után az őszibarack és szőlőtermelés erősen visszaesett. A II. világháború utáni kitelepítések következtében Budaörs elvesztette a lakosságának majdnem 90%-t. A kitelepítetteket szállító első vonatokat 1946. január 19-én indították útnak. A württembergi Mannheim felé tartó csoportokat rövidesen további hat transzport követte. 1947 augusztusában 80 kiutasított család indult Hoyerswerda felé.

A magyarországi németek egyik sértetlenül megmaradt temetője Budaörsön található. A legidősebb sírkő 1782-ből Mertinger József plébános sírját fedi, de a temető valószínűleg már 1755 óta használatban volt. A sírkertben mintegy 1400 sírkő található, valamennyi a  Buda környéki kőfaragók jellegzetes munkája. Az utolsó temetkezésre 1956-ban került sor. A Német Nemzetiségi Önkormányzat 1996 júniusában a temetőt Országos Emlékhelynek nyilvánította. Ezen a helyen állították fel 2006. júniusában a magyarországi németek kitelepítésének 60. évfordulója alkalmából készült emlékművet is.

A Kő-hegy kápolna Budaörs egyik nevezetessége. Wendler Ferenc a kápolna építője a 19. században élt a faluban. A legenda szerint, többször is Szűz Máriát látta álmában. A Kő-hegyen rózsabokrokat ültetve ismét megjelent a Szűz a virágok között. A rózsaszirmokon ez állt: „Én vagyok a szeplőtelen szűz.” . A Szűz Mária tiszteletére épülő kápolna építését Wendler Ferenc 1855 tavaszán kezdte meg. Még ez év októberében sor került a felszentelésre, a kápolnát a Szeplőtelen Szűznek ajánlották. Wendler Ferenc 1878-tól haláláig a kis templom melletti barlangban élt. A kápolna a Buda környéki magyarországi németek egyik fontos zarándok helye lett. 1946 után a kápolnát elpusztították, de a Mária szobrot sikerült biztonságba helyezni. A privát adományokból 2003-ban újraépített budaörsi kápolnába 1997-ben került vissza a szobor.

A helység ismert személyisége, a zeneszerző, muzsikus Herczog Szilveszter 1893-ban született Budaörsön. A II. világháború végéig a „Herczog Fúvós zenekart” vezette. A kitelepítettek között volt ő is, új lakóhelyén, Neckarelz-ben a „Budaörsiek Zenekarát” irányította.

A budaörsi Tájmúzeum egy régi takácsházban van berendezve. A hagyományosan bútorozott díszszobában látható tárgyak, mint a szenteltvíz tartó, vallási tárgyú festmények, imakönyvek a lakosok mély vallásosságára utalnak. Megtekinthető ezen kívül egy berendezett, a múlt század negyvenes éveit idéző konyha is. A gyűjteményt ünnepi és hétköznapi viseletek egészítik ki. A múzeum helytörténeti részlege gazdag kép-és dokumentum anyaggal illusztrálja a helység történetét 1720-tól napjainkig. A híres budaörsi Passiójátékok bemutatására három évenként kerül sor. A szereplők az eredeti, még a bevándorlóktól származó német, ill. magyar szöveget adják elő.