Kaplony községe a Kraszna partján 4 km-re Nagykárolytól és 40 km-re, délre Szatmár városától fekszik. A történelmi források 1212-ben említik először a helységet, mint a Kaplony nemzedék tulajdonát. Később a község a Károlyi család örökös birtokába kerül. Kaplony egy volt a négy, a Károlyi család tulajdonában lévő, a kuruc háborúk során teljesen elnéptelenedett helység között. Egy évvel a Szatmári Békekötés után, már 1712-ben behívta a birtokos család a sváb vidékekről az első telepeseket. Az első érkezők letelepítése nem járt sikerrel, ezért több család is tovább vándorolt vagy visszatért a falujába. 1945 után a német lakosság a Szovjetunióba való deportálásának következtében (a deportálás csak a német ajkú lakosságot érintette), drasztikusan csökkent a Szatmár környéki németség száma. Az 1990-es évek politikai változásai, az ezt követő hatalmas kivándorlási hullám további veszteséget jelentett a német közösség számára. Ma a községben alig él német ajkú lakós.

A helység az időközben kiszárított Ecedea mocsár közelében fekszik. A természet nyújtotta lehetőségeket kihasználva alakultak ki a hagyományos foglalkozási ágak, mint például a fűzfaágból készült fonott tárgyak készítése. A mocsár kiszárítása óta a földművelés vált általánossá. Kaplonyban érdemes megtekinteni a Károlyi grófok adományozta kolostort. A helyi krónika egy korábbi alapítást említ az 1080-as évek körül, amikor a környék még a Kaplony nemzedék tulajdona volt. Írásos említést ismerünk 1268-ból, a 15. sz.-ban egy elhagyott kolostorról van említés. A 18. sz.-ban gróf Károlyi Sándor építtette újjá a kolostort és telepíttette ide a Ferencesek rendjét. 1834-ben egy földrengés a kolostor templomát és néhány melléképületét erősen megrongálta. A szent Antal templom 1841-1848 között, Ybl Miklós építész tervei alapján épült újjá. A történelmi épületegységhez tartozik a Károlyi család kriptája, ahol a 18-19 sz.-ban a környék és a szatmári svábok történetében olyan meghatározó szerepet játszó család 36 tagja nyugszik.

A család legismertebb tagja gróf Károlyi Sándor. Az ö kezdeményezésére sikerült megkötni a hosszú háborúskodást lezáró Szatmári Békét. Ő volt az, aki a württembergi svábok betelepítését kezdeményezte és sikerre vitte. A gróf személyét ma is nagy tisztelet övezi.