Németek nyomában a Duna mentén – utak, találkozások, élmények

Románia észak-nyugati sarkában terül el a Szatmári Körzet az ugyanilyen nevű fővárossal. 37O.OOO ember lakik ma a főként mezőgazdaságot űző határkerületen. Északon Szatmár Ukrajnával, nyugaton Magyarországgal határos. Ennek megfelelően sokszínű a lakosság ősszetétele: 58% román, 35% magyar, 2% német, ukránok és szlovákok. A régió nagyobb, mint a romániai körzet, ez visszavezethető korábbi magyar, Szatmár megyére (1918).

A régió egy negyede tartozik ma Magyarországhoz és egy kis terület Welyka Palad körül Ukrajnához. Az Első Világháború, de igazán a Második után, a lakosság etnikai összeállítása erősen megváltozott. 1918 után egyre több románt telepítettek ide. A Második Világháborúban Szatmár elvesztette a zsidó lakosságot, 1945 utána pedig a németeket.

A németek betelepítése a politikus gróf Károlyi Sándor nevéhez fűződik. Ő volt 1711-ben a Szatmári Béke kezdeményezője, és részben megfogalmazója is. A békét, a Habsburgok és a felkelő magyar nemesség kötötte. Károlyi bajor kézműveseket telepített a birtokaira. Ügynökök segítségével katolikus sváb családokat toborzott, akik 1712-ben Ulmból hajón Pozsonyig, majd onnan földi utakon Jutottak Szatmárba. Károlyi gróf a kolonizációtól a mezőgazdaság és az ipar feljavítását remélte a birtokain. Az első telepítési kísérlet egy dezaszterben végződött. A kolonistáknak nem volt szállásuk, a földek elmocsarasodtak, és konfliktusok voltak a helyi lakossággal. Hosszú távon mindenesetre sikeres volt a betelepítés. 1838-ig több mint 2OOO sváb család érkezett Szatmárba. Sok faluban modernizálták a mezőgazdaságot és a kézműipart. Egy korabeli leírásban így szól róluk: „a svábok egy szorgalmas és jómódú nép. (…) A kedvesen épített házak, a tágas csűr az udvar végében a festett ajtajával és a földmunkához alkalmazott erős lovaikkal azonnal jelzik a sváb falut.”

A szatmári svábok kivétel nélkül egy észak-sváb dialektust beszéltek és közös kulturális és etnikai értékeik voltak. A római katolikus egyházhoz való tartozás is egy fontos faktor volt a csoporttá válás folyamatában, holott éppen a magyarok által dominált egyház volt a 19. sz közepétől az, aki a svábok egy erős asszimilációjáért volt felelős. Miséket csak magyarul mondtak, mint az iskolai oktatás is csak magyarul folyt. Több generáción keresztül ez egy komoly nyelv veszteséghez vezetett és az 1989-es kivándorlóhullámmal együtt a térség sváb dialektusának eltűnéséhez vezetett.


Szatmárnémeti a Szamos két partján terül el.



Hám János püspök alatt virágzásnak indult a vváros



A 19. század végi Szatmárnémeti ifalusias látképe.